Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A…
Kitapos belőlem minden törekvést, minden reményt és vágyat. Szépen lassan elfogyok.
Eltűnt a felszabadult, bolond-vidám nevetésem. A rossz érzés a mellkasomban, az van velem mindig.
De tudom, az én hibám. Ez is. Minden.
"Jaj, ne is mondd, totál odavan Endikéért, állandóan róla beszél..."
Ajmár. Miért van az, hogy sosem az, akinek kéne? Annyira kínos. Pláne, hogy mindenki tud róla..
Rendeltem magamnak kis apró boldogságot ebay bácsitól, mert ez az a nap, amikor kellett valami. Alig várom, hogy megjöjjön majd. Ha Karácsonyig nem is, de szülinapomra tuti itt lesz ^^
Mindegy, hogy mit álmodtam, és hogy mit éreztem utána. A reakció mindig annyira kijózanító. Bár álmodozhatnék erről, vagy úgy általában bármiről.
