Annyira jó hajnalban pokoli álmokból sírva ébredni. Fáztam is, felvettem Zs alvópólóját, és bebugyolálva vártam a reggelt. Aztán kiesett a kezemből minden, amihez hozzáértem, belerúgtam a fél centis küszöbbe. Amikor a Kölyök bizalmatlanul méregette a kenyeret, hogy milyen fura a széle, betoltam egy…

"... A szeretkezésnek vége, és az embere alszik mellette. Az ő embere. Mosolyában  szomorúság meg öröm keveredett, mert a kifejezés, hogy az ő embere, vagy százféle érzést keltett életre benne. Önmagában vizsgálva mindegyik érzés zavarba hozta. Együtt, a sötétségben, az álom felé lebegve olyan volt,…

Sok minden eszembe jutott, hogy mennyire másképp lennének és lehetnének a dolgok. Hogy mennyire szeretném megismerni az "övéit", hogy mennyire szeretném, ha lehetne tervezni, és lenne mit várni. Az a nap is eszembe jutott. Mit fogok érezni, és mennyire lesz furcsa? Vagy teljesen semleges lesz?

A végtelenségig tudnék vele összesimulva csókolózni. Hogy tényleg megálljon az idő, megszűnjön a külvilág minden zavaró zaja, és ne ordítsanak a nem kívánt kérdések se.

Ez az a délután, amikor meg kellett bontani a zubrowkám. Talán ellazít, vagy eltompít, vatevör. 

Hiányzik Parád/Eger, az a hangulat. Olyan csodálatos volt, és olyan hihetetlenül boldognak éreztem magam a végéig. Különleges volt, és különlegesnek éreztem magam.

Fél lépés előre, ötezer hátra. Na. Hát, erről ennyit. 

Ez a mai nap.. A függés veszélyes dolog. És nehéz leállni, ha nincs miért. XD De lassan vége a napnak hálistennek. 

Amikor Resident evil 7 gameplay-t nézek, a szemem sarkából mozgást látok, és halálra rémülve ugrom arrébb, majd konstatálom, hogy hülye vagyok, az csak a felém forduló ventillátor, az vicces. De amikor ezt már sokadszorra csinálom, az erősen no comment kategória.. XD