Annyira jó hajnalban pokoli álmokból sírva ébredni. Fáztam is, felvettem Zs alvópólóját, és bebugyolálva vártam a reggelt. Aztán kiesett a kezemből minden, amihez hozzáértem, belerúgtam a fél centis küszöbbe.

Amikor a Kölyök bizalmatlanul méregette a kenyeret, hogy milyen fura a széle, betoltam egy olyan zseniális életbölcsességet, hogy: "Inkább a kenyered legyen korpás, mint a hajad!". Ebből tudom, hogy kimondottan érdekes napnak nézek elébe, mert formában vagyok! XD