Kérlek...
More:
Jaj, nem tudom, hogy kell e-mailt visszavonni. Úgyis tudom, hogy csak rideg elutasítás és érzéketlenség jönne válaszként. Vagy a megalázó, mindent lenéző, és eltörlő csönd. Utálom a gyenge pillanataimat, főleg, mikor vele álmodom, és annyira hiányzik, hogy az érzéseim túlnőnek rajtam, és átveszik az…
Egész nap azon dolgozom, hogy helyrehozzak elbaszott dolgokat az életemben. Vagy legalábbis normalizáljak. Nem vele, mert ő elzárkózik, őt nem érdekli. De talán vannak olyan elvarratlan szálak az életemben, amikkel lehet kezdeni valamit. Vagy nem. De én legalább tudom, hogy megpróbáltam. És ez máris…
P az egyetlen, aki képes szándék nélkül megnevettetni akkor is, amikor nagyon szomorú, magányos és boldogtalan vagyok, és ordítva tudnék sírni. Aki ismer engem. Akivel soha nem veszekedtünk egymás miatt, sosem volt gondunk egymással, csak az élet alakította a dolgokat úgy, ahogy. Bármennyi idő telik…
Instabarátnőm snapchat képekkel próbál vidítani, annyira cuki. De ettől is csak sírnom kell, hogy mennyire megmutatnám Zs-nek azt a vicces képem, amit csináltam. :( Képeket akarok küldözgetni, hogy küldjön ő is messengeren, ahogy régen. Nevessünk. Beszéljünk.
Egy napi dologról a "mellék küldetés" jutott eszembe, amiről meg ő jutott eszembe, és Henry, és hogy nézni szeretném, a kanapéján összebújva, összegabalyodott lábakkal, vagy az én ágyamban, a szüleinél az ágyában, vagy csak streamen keresztül... Olyan fájdalmasan rándult össze a gyomrom. Annyi…
Akartam valamit, kis apróságot, ami némi boldogságot szerezhetne. Mint a 200 forintos Sailor moonos kitűzőim. Bármit. De nem érdekel semmi.
Ölelés kell. Tőle. :'(((
Igyekszem mindent elintézni. Hiába vagyok lelkileg teljesen lemerülve, mégis odateszem magam, próbálkozom, minden maradék kis erőmet beleteszem a dolgokba, pozitívan állok hozzá, hogy ez az, megcsinálom, sikerülni fog! Építeni próbálok, haladni. Hiszek benne, hogy sikerülhet. De egyszerűen semmi nem…