".. A te hangoddal olvasom"

Érzem a havat, hulljon már!! Vattapamacs méretű pelyhekre vágyom! Porcukorral behintett csodavilágra, ha már befagy a seggem a hidegtől.    Update: Esiiiiiiiiiiiiiiiiik! *.*

Hajmosás után olyan illata lett a hajamnak valamiért, mint a Csimama házának, és neki magának volt.  Nem tudnám azonosítani egy valamivel ezt az illatot. A sülő csokis sütemény, a felvágott alma. A kis kötött mellénykéje. A varrógép melletti jó illatú ruhaanyagok. Az egyszerű szappanja. A régi…

Nem szeretlek, de ne görcsölj ezen, csak vidáman! Tégy úgy, mintha mi sem történt volna, noha én képtelen vagyok erre!   

Próbálok a része lenni/maradni a történetnek, ha már otthon van, de baromira lehetetlen küldetés.

A takaró egy részének Ő illata van. Azt szorítom az arcomhoz, és ölelem magamhoz. 

A köztünk lévő szakadék ridegen húzza el a hatalmas száját. Úgy félek..

Közel, és mégis oly távol.

Annyira jó kétségbeesve nézni az érkezőket, remélve, hogy nem értettem félre a jeleket, és eljön.. De egyedül állok a tömegben. Megint. És senki nem fogja a kezem. 

"Rémálmod volt? Szörnyeteg volt? Megharapott?"