Ugyanaz a történet. Túl sok volt nekem ez a hét. Tényleg ennyire lehetetlen, hogy valami végre jól alakuljon? :c Azt mondtuk, ha ezt a kényszeredett helyzetet túléljük, akkor mindent. Úgy tűnik, hiába a győri kirándulás és minden, nem éltük túl..

Az érzés, mikor nagyon mérges vagyok rá, összeveszünk, a kanapéra költözik, és a piálás miatt konkrétan ordítva horkol, én pedig izomból megdobom a hátát egy műfarokkal, hogy hallgasson már el, de meg sem rezzen, az megfizethetetlen. 

Csalódott és mérges vagyok. Fergeteges a Pest felé tartó busz sötétjében csendben sírdogálni. 

Mondtam, Missz A-nak, hogy vele álmodtam, és akkor írni akartam neki, de végül nem. És mondta, hogy ő is velem, de nem mert írni akkor. Most viszont elmesélte, hogy mit: "... egy egyszer csak megjelentél te is, és elkezdtél össze-vissza dumálni, meg gesztikulálni, de úgy, mint régen, én meg csak…

Jellemző rám, hogy amint jó napom és jó kedvem van, azonnal tönkre kell tenni. Kellett nekem kiírni. Murphy lehetne a középső nevem xD

Újra beszélünk. Nem tudom, jelent-e ez bármit, de hiába fajultak el a dolgok anno, nagyon hiányzott, imádtam ezt a csajt. És a sors iróniája, hogy most kaptam egy dobozos kólát, amit szívószállal iszok, pont ahogy annak idején együtt ittuk nap, mint nap :)

Fánkleejtés, menta tea, állatsimogatás, városnézés, képnézegtés. Végre megtörtént, amire tavaly óta vágytam! ^^

Közös mesenézés és mókázás. Ha valamire mindig emlékezni fogok, ez azok között a dolgok között lesz, az biztos :D