Hajmosás után olyan illata lett a hajamnak valamiért, mint a Csimama házának, és neki magának volt. 

Nem tudnám azonosítani egy valamivel ezt az illatot.

A sülő csokis sütemény, a felvágott alma. A kis kötött mellénykéje. A varrógép melletti jó illatú ruhaanyagok. Az egyszerű szappanja. A régi rajzlapok és ütött-kopott ceruzák. Az öreg, de szívemnek kedves játékkutya. Az a hatalmas dunyha. A Csimama elképesztően dús haja. A gyönyörű keze. A nevetése. 

Annyi minden jutott eszembe. Bár odagömbölyödhetnék mellé a karosszékbe és beszélhetnék vele.