Miért ő? Miért kötődöm ennyire valakihez, aki hozzám ennyire nem? Miért érzem még most is, minden után, hogy igenis összetartozunk? 

"Kellesz. Hiszed vagy sem. Nem akarok mást, csak téged :( Hiányzol... Veled akarok lenni. Nem, nem csak ma. Szeretek veled lenni"

És közben tudom, hogy sajnos ezek nem azt jelentik, amit jelenteniük kellene. Nincs mögöttük semmi. Ebből számomra nem lesz happy end. Sosem fog rájönni, hogy az elcseszett dolgokat helyre lehetne hozni, és sosem fogja azt érezni, hogy helyre is akarja. Hiába írja, nem akar engem, és nem én kellek neki. 

Elmegy. Itt fog hagyni, ezzel a pokoli érzéssel egyedül.