Hazafelé a parkon át ez a szám szólt a fülembe. Egy srác játszott a kis fekete kutyájával. A srác felnézett rám, aztán felállt a kutya mellől. Nézett, aztán rám mosolygott. Én visszamosolyogtam rá.
Egy pillanatra elképzeltem, hogy megállok, ő pedig kéri, hogy maradjak. Játszunk a kutyával, sétálunk, és felvidít, és minden jó. 

De sétáltam tovább. Ő pedig nem kérte, hogy maradjak. 

Később visszafordultam, és láttam, hogy néz. Ettől, és egy bevillanó emléktől még rosszabb kedvem lett.

Elvesztegetett mosoly.