Kakaót iszom a reggelihez, hogy picit visszacsempésszem az elmúlt napok reggeleinek hangulatát. Bárcsak ott lennénk még!

Úgy megszoktam, hogy állandóan körülöttem motoszkál. Hogy mindig hozzámér. Megsimogat, megpuszil. Hogy újra rendesen fogja a kezem, magától is. A közös kajálások, vásárlás. Ez az egész (csalóka) "együtt" feeling. Még a kis bosszantó dolgok is hiányoznak. Üres az ágy, üres a körülöttem lévő tér. 

Az a baj, hogy túl boldog vagyok, és közben sikoltva kattognak a fogaskerekek néha az agyamban, arra figyelmeztetve, hogy vége a nyárnak, hogy vége az úgymond "mézes heteknek". Annak eshetősége, hogy valami tökéletes indokként végzi, mintha csak erre várna, hogy belekapaszkodva hajtogathassa…

Hogy emlékszem-e, hogy milyen nap van, és hanyadika? És hogy ez mit is jelent..? Jóideje nem jutott eszembe. A szeptemberre gondoltam sokszor, hogy aznap mi lesz, mit éreznék, felmennék-e oda egyedül. Hülyeség, tudom. De olyan sokat jelent. 

- Tegnap két srác is behozta ide a barátnőjét :D Erről jut eszembe, hogy te nem akarod valamikor megnézni, hogy hol dolgozom? :D- Tényleg? *.* szívesen megnézném :)

A vágyakozás olyan szörnyen fárasztó..

"- Ez totál rendes zene :P- Kéééhhéééépzelem :D- Na igen, az elefántcsonttorony legfelső szintjén lévő slutbarlangban már a német nyelvtől is meg szoktak ijedni, ez köztudott"

Te jóságos ég. Ez a nő totálisan elmeőrült. O_o creepy. 

"Akkor jöttem rá: szado-mazo kapcsolatban voltam Mr. Biggel. Lehet, hogy nála van a korbács, de én kötöztem oda magam."

Ajh, annyira nagyon jó. Túl jó. Ahogy bújik, simogat, csókol. Ahogy magához húz alvásnál, és a kezemért nyúl. Ahogy a homlokomnak támasztja a homlokát. A szakálla illata, az ujján az a keményedés. A nevetés. A cukkolás. Az, amit a testemmel művel. Minden. Annyira nagyon...! Csak annyira kár,…