Anno együtt néztünk egy autista srácról szóló sorozatot. Imádtuk. Találtam egy hasonlót. Bár ne egyedül kéne néznem, sírva ölelve a Pikachu plüsst, amit tőle kaptam.
Nagyon fáj.
Megnyitom az instát, és a legelső, amit látok, hogy egy ismerős Prágában volt a párjával. Még a helyszínt is felismerem. És megszakad a szívem. Miért kell minden nap valami ilyennek történnie?!
A Mi elképesztően jó film! És azóta nem megy ki a fejemből ez a dal, feltöltötte a sztori a hangulatával.
"Ő nem a volt barátod?"
És már küldi is a print screent egy albérletes csoportból. Pont fél perccel előtte még nevetgélés, és azonnal megfagyott az egész belsőm,. Ahogy megláttam a picike kis képen a kedvenc fotóm róla, elöntött a szeretet és a keserűség.. Kellett ez most nagyon. Ajistenem.
- Na, elég! Nem is gondolhatsz semmi ilyenre... Az esküvőig xDD- XDD Ja, elvisz a gondolatrendőrség. Megőrülök, annyira dögös és szexi vagy!
Még emlékszem, amikor Ő írt ilyesmiket. Mennyire odáig volt.. Már ha igaz volt. B túl korán jött, annyira nem állok készen még semmi ilyesmire, hiába vagyok…
"Az első együtt töltött év után rájöttünk, hogyan működhet az egész. Mert megígértük egymásnak, hogy ott leszünk, amikor kell. Ezt tesszük a szeretteinkért. Ő talán nehéz eset, de nem kell kétszer kérnem tőle, hogy legyen mellettem. Én is itt vagyok."
Mennyire igaz! Mennyire ez kellett volna! Bár…
Felemésztett. Ez A Tökéletes Szó. Felemésztett a sóvárgás. Ez pedig a másik. Akkor is sóvárognom kellett, miután kapcsolatban voltunk. Az örökös távolságtartás, amiből nem engedett, és hogy nem hagyta egy pillanatig sem, hogy biztonságban érezzem magam. Ha egy kicsit mégis sikerült, boldoggá tett és…
B, amikor melója engedi, játszik velem kvízt, meg rajzolós angol kitalálós játékot. Nekem már ez is fura. Zs még az ismerkedős játékot sem játszotta velem, amiről reméltem, hogy picit közelebb hoz minket egymáshoz. Hülyeségekre mindig volt ideje. Csak rám nem. :( Ki mire szán, ugyebár.