Bár nekem lenne annyira könnyű és egyszerű. Bár ne fájna ennyire. Annyira nehéz. Olyan fáradt vagyok, és félek. 

Egy jó Godzilla mozi mindig jó így vasárnap, amikor a lelked nem áll készen semmi mélységre, csak elevickélnél. Hátulütője, hogy szabadonengedték azt a vergődő és nagyon creepy lufiembert, amitől a hideg leldes.

"Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem…

Semmi extra, de persze ezt is csak álmodtam. Bezzeg amiről kívántam, hogy bárcsak álom lenne, abból nem lehet felébredni jó ideje.

Azért persze a Zyrámmal akartam megtenni a végső csapást ^^ Örülök, de valahogy nem érzem azt az átütő boldogságot, mint régebben. Hülyeség, de anno mennyire vágytam rá, hogy együtt harcoljunk, és vele jussak vissza. És együtt örüljünk. Hátígy.

Jól a seggére vertem a Kölyökmentes szabad hetemnek. Ja nem :D De legalább haladok az Odaáttal és kicsit idültködhetek LoLban. Kicsit kiélem magam, amíg tart a lendület. Csak ne vigyék el a Jinxem :D

Annyira szeretném, ha.. ha szerethetnék bármit. De nem lehet szavam, döntésem, vágyaim. 

Mekkora klisé imádni az eső hangját és illatát. De leszarom. Imádom az eső hangját és illatát.

Ó, az érzés, amikor az ember egyik kezében mekis zacskóval, fülében ordító zenével fotóz egy pocsolyát instára útközben, nagyon művészinek képzelve magát, de az arra járó emberek mind megbotránkozva bámulják.. Egy anyuka konkrétan kézen ragadta a kislányát, és úgy húztak el onnan. De a képet imádom…