- ... csak te kellesz :P- ^^- meg a "barátaid" xD de elsősorban te. Nélküled nem érnek semmit ;)
Hátjó.. :)
- Viccből szoktam mondani, hogy egyszer tuti ahhoz megyek hozzá, aki fel tud úgy emelni, mint a Dirty Dancingben :D- Nekem nem mondtad :( Pedig biztos fel tudnálak :D- Igen, te valószínűleg…
Ő kérdez, tudva a válaszokat. Én hallgatok, miközben fogalmam sincs semmiről.
De amikor kérdezett, annyira hangosan dobogott a szívem, hogy alig hallhattam volna a saját gondolataimat.
"A szerelem nem fenékig vidámpark"
Kivéve, mikor csak az. És a hullámvasúton meg a körhintán túl semmi nincs.
És én játszani akarok. Újra és újra. Száguldani, örülni, érezni.
Olykor olyan elképesztő súllyal zuhan rám az űr, amit apa, a fel nem tett kérdések, és a soha ki nem mondott szavak hagytak maguk után. Hullámzó az egész.. Néha jó, de aztán úgy belesajdulok, hogy szinte fizikailag fáj. Ismerem már a gyász érzését sajnos, de ezt megszokni nem lehet.
Délután…
Nehéz. Nagyon. De amint megölelt, azonnal enyhült a kellemetlen zizegés a fejemben és a bőrömön. Annyira szükségem volt erre, mint egy zárt szobában a friss levegőre. Így is hatott rám. Néha már magamra kellett szólnom, hogy túl jó, és azt nem szabad. Nem szabad ennyire boldognak és biztonságban…
Megdöbbentett a váratlan emberi jóság egy vadidegentől. A postás néni csak nézett rám, miközben megállt a toll a kezében a papír fölött, amit töltögetett. Gyűltek az esőfelhők, sietnie kellett volna, de ő csak vizslatta az arcom a lépcsőház félhomályában, és megkérdezte mi a baj. Én meg mint egy…
Miután úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó szarul érezni magam, és bevágtam a takarókupacba a telefonom, hogy ne is lássam, arra jutottam, hogy ma a vért izzadós torna helyett másra van szükségem. Valami fun-ra. Úgyhogy csináltam egy jó zenei listát, felcsaptam a baseball sapkát a feeling…
Random instagram rajongó:
"- Szia gyönyörű! Szoktál álmodni?"
Nem. És te szoktál pislogni? Termelődik a nyálad? Vannak gondolataid? Kiégek! :D
