Bármilyen reménytelenül is állnak a dolgok mostanában, én akkor is álmodoztam arról a napról..
Az a felindultság, félelem. Az a megfoghatatlan öröm, amitől elszorul a torkod, a levegő reszketve tör fel a mellkasodból, mintha a nevetés rázna, és a szád elé kell kapnod a kezed. De azt a mosolyt…
"Ha elküldöd, akkor úgy viselkedek, ahogy csak szeretnéd. És úgy d.... meg, ahogy akarod."
- Ígértél valamit..- Meglesz ;)
- Itt vagy, Pöttöm?- Itt.- Ha otthon vagy, menj ki egy pillanatra a ház elé, ott oldalt vár téged valami.- Jaj, most szívatsz?! Épp tornázom!- Csak szaladj ki, és szaladj vissza!
Hozott nekem egy napraforgót ^^ Aztán persze mikor tétováztam, leparkolt nem messze. Mikor odasétáltam, lehajoltam az…
A pokoli este és éjszaka után egy epres-banános smoothie kész mennyei manna megviselt szervezetemnek, na meg az ízlelőbimbóimnak.
A 6-os út. Semmi sem változott. Útközben a zenét hallgatva ugyanazt a játékot játszottam. Elképzeltem, ahogy átvágtatok Kelta hátán a napraforgó mezőkön, az árvalányhaj tengereken.
Tudom, mindig én akarok mindent egyedül megoldani, és végigcsinálni. De bár ne kellene.
¤¤¤
Az én nagy, erős és…
- Miért nem foglalkozol komolyabban az írással? :)...- Majd egyszer.. Lesz miről írni ^^- Endiween, a never ending story XD
Kicsit feltöltött, hogy készen álljak a mai délutánra. Már ha erre készen lehet állni, hogy a kórházi ágyon lásd esetlenül valamelyik családtagod.
Búcsú után ellenkező irányba indultunk, nem úgy, ahogy régen.
- Megfordultál :P- Te is ^_^- Jó, de te is!
:)
