Közel, és mégis oly távol.
More:
Annyira jó kétségbeesve nézni az érkezőket, remélve, hogy nem értettem félre a jeleket, és eljön.. De egyedül állok a tömegben. Megint. És senki nem fogja a kezem.
Annyira igyekeztem türelmes lenni. Összekaparni magam, nem összezuhanni, megpróbálni a fájdalom ellenére mosolyogva és pozitívan végigcsinálni a napokat. Mert reméltem. Én azt hittem, hogy sikerült átadnom valamit a gondolataimból. Azt hittem, hogy jelentett valamit az, amiről és ahogyan…
Hevesen dobogó szívvel ülök, szinte pislogni sem merek. Várom, mikor hallom meg, hogy nyílik az ajtó, amit neki hagytam bezáratlanul, vagy ha nem jut be senki mögött, akkor becsenget. Az eszem tudja, hogy hiába. De a szívem várja, hogy hazajöjjön, remélve, hogy maradt még a kis csodából valami, hogy…
Megjött a tökéletesen endiszínű telefontokom, azon kívül meg a kis kábelvédő állatkám. Hát beolvadok tőle! Az axolotl lesz az új kedvencem! Hát hogy lehet valami ennyire kis cukiiiiii????? *.*
És pont ma érkezik meg a Karácsonyra rendelt cuccok egy része. És pont ma küldenek kis cuki dobozka virágot egy dolgozónak, amint pont nekem kell intéznem. Én próbálom tartani magam, mosolygok, és gyűjtöm az erőt. De...
Csaponganak a gondolataim.. A nyomozós játékra gondoltam. Hogy már soha nem fejezzük be, pedig itt van a boríték még. Sosem megyünk oda vissza már. A "bádog" fordulónkon, amiről beszéltünk. Nem lesz karácsonyozás és szülinapozás sem. Nem jön el velem Olaszországba sem jövőre. Nincs több közös…