Olvasom a Szöszit, és szétfeszít a tettvágy. Annyira olyanok, mint mi.

Szöszi kicsit hebehurgya, és szemtelen, csökönyös, de hatalmas szíve van. Gondolkodás nélkül neveli fel a kishugát, dolgozik, és kiáll nem csak magáért, de mindenkiért. Ha mérges is a férjére, akkor is kimegy, és reggel megmelegíti neki a reggelit, és kávét főz neki. 

Árpád egy nagy mackót. Néha nagyon felsőbbrendűként viselkedik, és szigorú, borzalmasan makacs, de tűzön-vízen átmegy a szeretteiért, és nagyon törődik Szöszivel. Még amikor szidja, és bántó, akkor is jó szándék van mögötte. És a sok szidás ellenére is elismeri a felesége érdemeit, és látja benne a jót. 

Sokat veszekednek, összezörrennek, másképp gondolkodnak dolgokról. Mégis összeházasodtak. De szépen összecsiszolódnak apró lépésekkel. De tudnak békülni. Két hangosabb mondat között is képes Árpád tűzszünetet kötni. És Szöszi is nehezen, de megadja magát. 

- Nagyon sajnálom, hogy az este úgy megbántottalak. Minden okod és jogod megvan arra, hogy amikor későn hazakerülsz a munkából, és lefekteted a gyereket, fáradt és ideges légy.
- És hisztizzek. - mondta Szöszi.
- Nem hisztiztél.
...
- Gyere ide. - mondja Árpád.
- Van eszemben! - és Szöszi kitölti a csésze teát. Kenyeret is pirított neki. - Hagyj békében, olyan vagy, mint egy kölyök! Benőhetne már a fejed lágya.
Ezt azért mondta, mert Árpád hirtelen odament hozzá, fölemelte a székről, és megcsókolta. 

Sokszor gondolkodom rajtunk, remélem, hogy még van értelme. És arra jutottam, hogy az az egyik fő alapvető gond, hogy amikor elindul a vita, nem tudjuk abbahagyni. Ha kérem, akkor sem. Vagy egyszerűen nem marad abba. Nem kell mindig egyetérteni. És viták mindig lesznek. De soha nem ér annyit, hogy ne tudjuk azt mondani, hogy na elég, és inkább odalépni, megcsókolni vagy megölelni a másikat. Ettől egyet érteni nem fogunk, de akkor is elcsendesednek és elsimulnak a dolgok. Mindig egy apróságon indul, és elmérgesedik, elfertőzik, elgennyesedik az egész, amíg már nagyon fájdalmassá válik. Meg kell tanulni megenyhülni, békülni. A vitát kell elengedni egy ponton, és nem egymást, és kiélvezni a békülést. 

Vicces egyébként, hogy a könyvben azon veszekednek, hogy Árpád pont Prágába szeretne utazni, mert van lehetősége az egyesülettel kimenni 500 forintért, ami akkoriban nagyon nagy pénz volt :)