Körülöttem mindenki szakít, és rájön, hogy baromság, és aztán inkább arra törekednek, együtt, összedolgozva, hogy mehetne. Velünk ez mi a francért nem történhetett meg? Miért nem volt képes együttműködni velem, csak ellökni? Megint. Ugyanúgy. Értelmetlenül. Kibaszottul fáj. Legszívesebben nem beszélnék senkivel, mert annyira rohadtul igazságtalan már ez az egész. A mi kapcsolatunk ezerszer jobb lehetne, mint azok, amikről minden áldott nap hallgatom a sirámokat. Bennünk annyi minden lenne.. :'( Na azok tényleg szar kapcsolatok. És mégsem dobják csak úgy el. Utálom, hogy ma már ez a megszokott. Semmit nem javítunk meg, semmin nem dolgozunk. 

Marci is úgy várta, hogy együtt vele megnézzük moziban az Így neveld a sárkányodat. Ő is meg akarta nézni. És pont ma reggel említette, aztán észbe kapott, hogy nem, Zsolti már nincsen. 

Gyűlölöm ezt az egészet. Hogy ennyire az életünk része lett. Ennyire beengedtük, de ő soha nem engedett be engem igazán.