Tavaly tavasszal és nyár elején rengeteget sétáltam zenével a fülemben. És ilyenkor mindig beindult a filmvetítés a fejemben. Állandóan elképzeltem, hogy miként botlunk egymásba. Meglát, és megdobban benne valami. Nézi, ahogy meglibben a szoknyám, ahogy fújja a hajam a szél, nevetek, és rájön, hogy mit veszített. És a fantáziám felpörgött. És akkor nem hittem, hogy még valaha láthatom, nem hogy újra egymás ágyában és életében kötünk ki. 
Mostanság nem is mertem zenét hallgatni, mert tudom, hogy nem akar látni, nem tudok ábrándozni sem. De ma meghallottam egy számot abból a tavalyi időszakből, és hiába nevetgéltem egész nap, ez picit belém mart.

Baby I'm too lost in you
Caught in you
Lost in everything about you
So deep I can't sleep, I can't think
I just think about the things you do
I'm just too lost in you