Minden pasi, akit Zs miatt hajtottam el a francba tavaly nyár óra halál jól elvan. Egyik épp a Kanári szigeteken lubickol. Fergeteges. Nem irigylem tőle (Ő mondjuk el sem jött volna velem, még a nyomorult strandra sem volt képes kijönni velem a hülyesége miatt :( ), de bakker, nem lehetne, hogy végre én legyek boldog? Hogy ne csak elvegyenek a lelkemből, hanem adjanak is? Úgy, ahogy én szoktam, figyelmesen, önzetlenül, amiért Ő is odáig volt, hiába nem értékelte, majd végül is felejtette? Hogy ne csak az legyen, hogy önerőből legyek boldog, mert nem hajlandó tenni érte, és ha nem tetszik, baszódjak meg?! És nem vigasztal, egyáltalán nem elégtétel, mennyire borzasztóan néznek ki xD