Bár mondhatnám, hogy Boldog névnapot, Apa! :( Ő pedig mondaná: Köszönöm, fiam. És ott mi a helyzet?

Annyira nehéz végleg elveszíteni valakit. Remény nélkül elbúcsúzni. Tudni, hogy mindegy, mit szeretnék, nem lehet. Bármit csinálhatok, bármit próbálnék tenni, ez van. Soha többé nem látni valakit, aki fontos volt, nem hallani többet a hangját. Nem nevetni, nem mesélni el a napom, az életem fontosabb momentumait. 

Nem akarok több embert elveszíteni. Vagy folyton attól félni, hogy elveszítem. Legyen végre igaz az a "Nem engedlek el, itt vagyok" :(