- Mindkettőnknek szembe kell néznünk a valósággal.
- Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy amikor az emberek rá akarnak venni valamire, amiről azt hiszik, hogy rossz, azt mondják, hogy "ez a valóság".

És pontosan ugyanazért vágja valaki a másik fejéhez azt, hogy semmi köze nincs a valósághoz. Mert az nem akarja elfogadni azt, hogy mondjuk szarul bánjanak vele? Mert nem akarja elfogadni, hogy ennyit érdemelne, és csak ennyire képes a másik fél? Hogy ezen ne lehetne változtatni? Mert képtelen volt beletörődni ebbe, tudva, hogy ez volt és lehet jobb? Mert hisz a másik emberben? 

A fájdalom valóságos. Az érzelmek valóságosak. A veszteség is. A hibák. A bukás. Az ennek ellenére is hajthatatlan erő és hit. Újra és újra talpra állni.

Sokkal valóságosabb ez, mint hárítani a felelősséget állandóan, és gyáva módon menekülni, rettegni az igazi kötődéstől, a változástól, a tettektől, a falak lebontásától.