Babázni akarok. Mondtam Linának, hogy menjenek az urával romantikázni a tavaszi szünetben, úgyis időmilliomos leszek, majd pasizom a bébikével, annyira édespofa, hogy őrület *.* Nagyon rám fér egy kis vidámság...

- Nem is foglalkozol velem, dráma on! :D- Hé, te is el voltál tűnve. :P- Tele volt a kezem díszlettel és szerszámmal. - Bár az én kezem lenne tele szerszámmal!- Így nehéz úriembernek maradnom, te nő! xD- Bocs, túl magas labda volt :D 

Ahhh, végre tudtam venni epret. Hatalmas szemű, durván vörös, és elképesztő finom illata van!! IMÁDOM!!! ♥

- Annyira arrogáns, hogy azt hiszi, hogy nála van a tudás kulcsa, hogy ő aztán tudja, hogyan kell élni az életet. Meg baszki tényleg ne már, hogy te élsz fantáziában, amikor sokkal többet tapasztaltál minden téren. - Attól még, hogy nem adod fel egyből és folyamatosan, mert megoldásokra törekszel,…

Ahaha, remélem, a premierre megérkezik :D Nagyon menőőőő! 

Hú, de várom a tavaszi szünetet! Egy hét meló és gyerekmaki nélkül. Rám fog férni egy kis lazulás. :) 

Anno együtt néztünk egy autista srácról szóló sorozatot. Imádtuk. Találtam egy hasonlót. Bár ne egyedül kéne néznem, sírva ölelve a Pikachu plüsst, amit tőle kaptam.  Nagyon fáj. 

Ribis vörös körmök. Isteni illatú hajpakolás. Szépülésország. Hiányzott. 

Megnyitom az instát, és a legelső, amit látok, hogy egy ismerős Prágában volt a párjával. Még a helyszínt is felismerem. És megszakad a szívem. Miért kell minden nap valami ilyennek történnie?!