Ezzel a hatalmas érdeklődéssel és törődéssel nem is tudok mit kezdeni! :'D Cuki jó reggelt üzikre vágyom, mint régen. Meghatódni szeretnék, h amint felébred, gondol rám. Becézésre vágyom. Flörtre. Ölelésre. Homlokpuszira. Simogatásra, mikor elhalad mellettem. Hogy követelőzve markoljon a fenekembe,…

És én? :( Beszél beszél, de eszébe sem jutok még mindig.  Ugyanaz történik, mint tavaly, és pont ugyanúgy érzem magam. Anno azt mondta, nem engedi, hogy ugyanaz legyen, és megoldjuk. Most mégis úgy tűnik, hogy egyáltalán nem érdekli, és ugyanúgy semmi időt nem szán rám. 

Több időt kéne együtt tölteni, hogy megoldódjanak a gondok. Ehelyett semmi idő nem jut nekem, és még csak nem is szólhatok. Úgy érzem, ha szólok bármiért, annak az a vége, mint legutóbb (és már annyiszor). :( Nem szerepelek a képletben, ezért pörög tovább az ördögi kör. 

Lassított felvételként láttam, hogy eldől a csaj, aki kérdés nélkül jött be a recis pultba. Andi próbálta megtartani, de nem tudta, majdnem dőlt vele együtt. Amikor lehuppant a földre, égnek meredtek a lábai nagyon hosszúnak tűnő pillanatokig, és a szemüvege is groteszk, nevetséges módon keresztbe…

Olvasom a Szöszit, és szétfeszít a tettvágy. Annyira olyanok, mint mi. Szöszi kicsit hebehurgya, és szemtelen, csökönyös, de hatalmas szíve van. Gondolkodás nélkül neveli fel a kishugát, dolgozik, és kiáll nem csak magáért, de mindenkiért. Ha mérges is a férjére, akkor is kimegy, és reggel…

Hiányzik az a kilátás, a reggeli, a kis cuki villamos, és az utca, amit annyiszor bejártunk oda-vissza. Olyan nagyon boldog voltam (azt a másfél órát leszámítva), és annyira sokat jelentett utazni. Vele utazni. A csók a levegőben, a felhők fölött. A csodálatos véletlenek. A hattyúk, és a hód, ami…

Mióta az eszemet tudom, ez volt az első év, hogy nem kaptam üzeneteket éjfélkor. Senkiknek nem volt fontos, hogy elsők legyenek. Hülyeség, ettől még megható és cuki volt ez a "verseny". Úgy látszik, tényleg öregszünk :D Semmi szülinap hangulatom nincs egyelőre.