Persze, hogy az ő kedvenc hőséhez nyitok skint ládából. Prototípus Viktor. Nincs szívem beolvasztani :( Asszem ez már ott marad. 

A fánk úszógumis csúszda a legkirályabb találmány a hullámfürdő után!! *.*

Irány az Aquaworld! Anno még R rakott be minket a kocsiba és vitt el oda. Egyszerűen imádtuk, nagyon boldog nap volt. Talán most is jól esik majd. Levire és rám is rámfér, a gyerekkel meg madarat lehetne fogatni.  Ő soha nem jött volna el velünk. Nyáron is mennyit könyörögtem, hogy jöjjön el…

A fürdőruhámat keresve persze, hogy belefutottam még a miatta vásárolt szexi fehérneműk néhány példányába. Van, amit még fel sem avattunk. Rohadt életbe már! 

El kéne fogadnom, hogy minden, ami boldoggá tett, csak a fejemben létezett, mert az egész annyira rohadtul jelentéktelen.  "anyám azt mondja, hogy mennyire csupaszív vagy" Először az jutott eszembe, hogy bárcsak ő is erre emlékezne. Most inkább az, hogy bár inkább szívtelen lehetnék én is,…

- Miért sírsz, Endi?- Néha

- Játszanék végre valamivel rendesen. Átjöhetnél nézni :) Olyan boldogan ébredtem fel bazmeg, komolyan azt hittem, hogy megtörtént! Percekig tartott, mire magamhoz tértem teljesen. Az elmúlt hetek legboldogabb pár perce volt. Most meg itt sírok a sötétben, hogy meg sem történt. 

Elaludt... Ott voltunk vele, beszéltünk hozzá, simogattuk. Ez mindig annyira nehéz. :( Az az ölelés.. Annyira nagyon kellene.. És annyira megnyugtatna, ha birizgathatnám az ujján azt a bigyót, amit mindig. Szükségem van arra a kézre, az érintésére.. :(

Irány az állatorvos, és kezdődik a műtét. Annyira aggódom, hogy mi lesz az édes kis szívével. Ha az én macskámat kéne vinni pokol lenne, de így is szörnyű. Ahogy itt ülni is, ahol együtt táncoltunk. Bagirát is együtt simogattuk. És most el sem tudom neki mesélni. Bár itt lenne, és fogná a kezem..…

El is fogyott. Ahányszor beszélünk, utána könnyebb. Még akkor is, ha egyetlen pozitív, vagy kedves szava sincsen az emailekben. Akkor is ő az, és ott van, és velem beszél. Rám koncentrál. Ő van, és én. Endiween. :(Kitartott egy kicsit ez a hatás, aztán szépen visszaólálkodott a vasmarokkal szorító…