Irány az Aquaworld! Anno még R rakott be minket a kocsiba és vitt el oda. Egyszerűen imádtuk, nagyon boldog nap volt. Talán most is jól esik majd. Levire és rám is rámfér, a gyerekkel meg madarat lehetne fogatni. 

Ő soha nem jött volna el velünk. Nyáron is mennyit könyörögtem, hogy jöjjön el strandra, de ennyit is képtelen volt megtenni értem az önértékelési gondjai miatt. Pedig mennyire vágytam rá, annyira jó lett volna, nagyon boldoggá tett volna vele. 

De mit számít az én boldogságom? :') Jelentéktelen.