Ez így annyira.. :(
Szeretem ezt az egy szál pólós időt. Amikor séta közben már érzem a bőrömön a Nap melegét. Így a jó szavazni menni.
"Mit tenne most Buffy?"
Nyugtatós Odaát maraton.
Vicces egyébként, de amikor már voltam lent (nem ennyire, de eléggé), akkor bennem is megfogalmazódott a kérdés. Egy újabb kis matricatetkó ötlet. *.*
Nem akarok gondolni dolgokra. De egyszerűen nem áll le. Legszívesebben sikoltanék, hogy: elég már! De a képek csak pörögnek tovább a fejemben.
Ha már nem tudtam aludni, irkáltam kicsit. Bár ott tartanék már, hogy kellő türelemmel és gyengédséggel tudnám leírni a fejemben pörgő történeteket és gondolatokat. Talán majd ha kinövöm a thrillioni világot és stílust, és megteremtem a sajátomat menni fog :) Addig is, ha valakit érdekel, marad a másik blog, és: A pokol illata
Endi és a változás.
Megváltam a leszedett, reklámokkal teli billentyűzettől telefonon. Ez a fajta meg alapból fekete, így messengeren átváltottam éjszakai módra :D Hát.. De a szemnek jót tesz. Igyekszem meglátni ebben is a jót!
Megvan annak a szépsége, amikor az általános iskolásként egyik tavaszi szünetben költött idétlen és bugyuta dalt tanítgatom az általános iskolás gyerekemnek, mert valahonnan egyszerűen felrémlett a múltból. És a háttérben egy párnához szorítja az arcát, hogy ne hallatszódjon bele a röhögése a videóba, amikor feléneklem instasztoriba xD De szép.