Egyre nehezebb, ahogy telik az idő. Az elején még könnyebb volt kordában tartani. De a hetek múlnak, és csak azt látom, hogy ez jó. 

De ez a totális esélytelenség és teljes elutasítása a lehetőségeknek teljesen felőröl. 

Ma azok a dolgok, amiket mondott és ahogyan mondta nagyon belém martak. Fáj. Jobban, mint a tetoválás, jobban, mint az égésnyom a vádlimon. 

Most megint össze kell rendeznem a gondolataimat, és vissza kell építenem a gondosan létrehozott falam mostanában szétmállott darabjait. Meg kell erősítenem mindenáron.