Ennyi terhet nem bírok már cipelni. És most szakad a nyakamba minden. És egyedül sírok. És nincs egy ölelés, ami megtartana, és feltöltene. Nincs egy kéz, ami megsimogatna. Nincs egy száj, ami azt mondaná, nem lesz baj, megoldjuk. Nincs egy ember, aki hinne bennem. 

Megint csak megtaposott, meggyötört, és egyszerűen cserben hagyott. Másodszorra. Szégyent érzek, amiért én építeni próbáltam, miközben ő élvezettel tette ezt. Ugyanazt, amit tavaly. 

Azért is szégyent érzek, hogy beszélni akarok vele, és az ő ölelésére lenne szükségem, de ez nincs többé. 

Nem bírom. Teljesen lemerültem. Nincs már erőm.