Tudom, mindenki utálja a Valentin napot, divat lett hányni tőle. De nekem sosem volt olyan igazi szép és boldog, mindig elcsesződött valami akkora, így számomra ez mindig egy nagy vágyam maradt. Idénre reméltem, hogy ha tervezek valamit, akkor talán végre! Annyira szerettem volna, ha... Nem tudom. Ha aznap egy picike csoda történik. Ha egy kis varázslat szivárog az estébe. Még szabit is kivettem csütörtök-péntekre. 

Úgy vágynék randizni. Vele. Arra a kiöltözős estére vágyom, amit anno beszéltünk, de sosem valósítottunk meg. Annyira tetszett mindig öltönyben, nyakkendővel, mindennel együtt. Ahányszor úgy láttam, mindig iszonyatosan zsongtam, és repkedtek a pillangók ezerrel :)

Annyi mindenre vágyom. Sétálni kézen fogva. Vacsizni, és összemosolyogni a tányér fölött. Beszélgetni. Enyhülni. Gyógyulni. Akár csak táncolni a szobában. Bárcsak...

De ahogy közeledik a napja, egyre távolabbinak tűnik.