Ha már ilyen pocsékul érzem magam, gondoltam olvasok kicsit. Egy jó Stephen King mindig jó! De valahogy húz le magával ez a rossz, ragacsos alvás, ami lázálomszerű lidércnyomással jár, egyszerűen nem enged el, nem enged felébredni, és még csak nem is pihentető. Ha kicsit magamhoz térek, kapaszkodik belém, és visszaránt. Vissza a forró sötétségbe, ahol rémségek bújnak meg minden zugban. Ami olyan, mint egy dohos, emlékekkel teli doboz. Nem akarod látni, mi van benne, de mint egy gyorsított, pusztító felvételen, úgy mállik le a teteje, és le sem tudod hunyni a szemed, hiszen már lehunytad, mikor elvesztetted a harcot az ébrenléttel. A legbelső félelmeid megelevenülnek, a csodálatos, sajgó emlékeid pedig megkeserednek és bemocskolódnak, míg végül megfosztanak tőlük.