Névnapom alkalmából meghúzták a fülem, és sokan elárasztottak kedvességgel, pedig ez aztán nem nagy ünnep.

"Boldog Endrét!" , "Boldog neved napját, Szvetlána!"  , " Boldog névnapot, szépségem ^^"

Te talán nem is tudod, hogy ma van, vagy ha tudod, akkor úgy tűnik nem számít. :(

"Egy nővel úgy kell bánni, hogy mindig meghódítva érezze magát, nagyon fontos ez a lelki biztonsághoz."

A helyettes csajszi fogalmazta ezt meg az előbb. És mennyire igaz. 

Kurva sokat vesztettél. Hányszor fogalmaztad meg, hogy milyen vagyok. Ahogy kinézek, meg az ágyban, a figyelmességem, az önzetlenségem, a főzés, a cukiság, humor és minden. Az vagyok én. Imádtad. Még azt is mondtad, hogy minden megvan bennem, nem találni ilyet bárhol. De mégsem becsültél meg. Nem úgy bántál velem, ahogy kellett volna, ahogy megérdemeltem, ahogy bármelyik nő megérdemelné. Rohadt sokat hibáztam. Én be is vallottam, nem tagadtam. Igyekeztem javítani rajta. Viszont nem hibáztathatom állandóan mindenben magamat. Te szinte csak elvettél, egyre többet, és hiába próbáltam elmondani, mire van szükségem, elzárkóztál minden elől. És végül elzártad magad tőlem. Teljesen. MEGINT! :(

Ami lettem, az sok mindennek köszönhető. De bármennyire szeretlek, én talpra állok. És újra visszatalálok majd önmagamhoz. És újra az leszek, akit láttál, imádtál, akit nem akartál elengedni, akire azt mondtad, tökéletes neked.

Bánni fogod vajon egy nap, hogy miért nem figyeltél rám? Miért nem adtál nekem kicsit többet? Miért nem tettél azért, hogy boldog legyek, hogy önmagam maradhassak, és boldogok lehessünk?

Bár te lettél volna, akivel együtt építjük egymást, akivel együtt öregszünk meg. Nagyon szerettem volna (szeretném), láttam magunkat magam előtt és imádtam. 

Jól leszek. Még nem most. Még fáj. Nagyon. De majd visszatér az igazi Endi.
Hiányzol, de az igazi Endi is hiányzik.