A tél mindig totál szenvedés. Mintha kicsit meghalnék. Minden hideg, és szürke, és semmit nem lehet csinálni. Ilyenkor plusz odafigyelésre és szeretetre van szükség, plusz feltöltődésre.

Nem totális eltávolodásra, és még több rúgásra. Mennyire másképp alakult volna minden, ha.. Na mindegy.

Ahogy jön a jobb idő, érzem, hogy újra kezdek élni. Jönnek elő a színek, illatok. Már csak egy jó kis tavaszi vihar kellene égzengéssel, villámlással. *.*

Máris fogytam, és még csak most indul majd a buli :)