Az éjszakai üzenet egy kicsit felkavaró, de mindenképpen pozitív beszélgetéssé fejlődött. Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, és teljesen feltöltött ez a várakozásteli öröm.
Kár, hogy álmodtam csak az egészet. Rohadt életbe.
Olyan paintben rajzolt karikatúras fényképes kártyát csináltam a munkatársamnak, hogy zengett az utca, ahogy röhögött, hogy mekkora geci vagyok. :D Túl jó, az a helyzet, zseniális vagyok, na. :D
Késel. Sietsz. Félsz. Azértis belevágsz. Belémvágsz. A mozdulat közepén megbénulsz, már annyira bánod.Akarod és tiltakozol.Megteszed és nem: magamagával törlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem. Aztán megint késel majd.Majd elsietsz.Vagy el sem jössz.Maradhatnál.
Most valahogy olyan helybenfutós moodban vagyok. Annyi mindent szeretnék, klassz, élvezetes, igazán jó dolgokat. De most csak úgy vagyok. Mint egy kérdőjel. És várom a felkiáltójelet.
Wow. Random telefonhívás :)
- Az a kedvencem!- Nem, az én kedvencem!- De én öregebb vagyok, hahh!- Én meg szebb, hahh!- Ezzel nem vitatkozom. De én szőrösebb!- Igaz. Én meg hangosabb!- Hú, imádom amikor hangos vagy..!- Khm... :D
Borzasztó nyűgös idő van. Most bekuckózni lenne jó, miközben birizgálja a hajam (amit esetleg előtte ő szárított meg), és melegíti a lábam. És nyom néha egy puszit a fejem búbjára.
De tudom, vágynom sem szabad erre.
Kb. 0 lelkesedéssel sikerült összehozni a nyári menetrendet anyámékkal. Pedig elég jó lett a "beosztás". A szabijaimat még nem találtam ki, de rengeteg a kiaknázandó lehetőség benne. Majd improvizálok.