Prágai tüntetés cikkeivel van tele a Facebook. Az arcomba tolják a képeket az utcáról, amit annyiszor jártunk meg fel s alá. Imádtam. Nem elég nehéz enélkül is, a fájó emlékek belém marása nélkül. Nem bírom.. :(
Azért az olyan megindító érzés, amikor rohannék a Kölyökért, hogy tudjak LoLozni még a korai lefekvés előtt, de megállít a tanárnő, és 20 percig beszélünk, aztán majdnem könnyek között indulok haza. Ott volt a felsős kémiatanár is a mi tanárunkkal, és egyszerűen elképedve mondták, hogy Marci…
Ez ma ilyen hangüzizgetős, egy órát telefonálós nap volt.
"Olyan ez a hangüzenet, mint Professzor Thalhammer audiokommentárja a Bolygónk a föld alatt."
Bár nekem lenne annyira könnyű és egyszerű. Bár ne fájna ennyire. Annyira nehéz. Olyan fáradt vagyok, és félek.
Egy jó Godzilla mozi mindig jó így vasárnap, amikor a lelked nem áll készen semmi mélységre, csak elevickélnél. Hátulütője, hogy szabadonengedték azt a vergődő és nagyon creepy lufiembert, amitől a hideg leldes.