Hogy lehetne ebből elég? Még akarok. Még, és sokat. :(

Az a lakás, ahova annyi emlék köt. A konyha, ahol bolognait főztünk. A szoba, ahol először tudatosult bennem, hogy szeretem. Tavaly nyáron megannyi Henrys, és gta kaland. A fürdő, ahol számtalanszor készültem a tükör előtt.  Most láttam mindent utoljára. Nem jövök többé fel ezeken a lépcsőkön. Nem…

Miért ő? Miért kötődöm ennyire valakihez, aki hozzám ennyire nem? Miért érzem még most is, minden után, hogy igenis összetartozunk?  "Kellesz. Hiszed vagy sem. Nem akarok mást, csak téged :( Hiányzol... Veled akarok lenni. Nem, nem csak ma. Szeretek veled lenni" És közben tudom, hogy sajnos ezek…

"A tőled kapott fekete pólóban megyek azért ma tiszteletem jeléül" Pont olyan fekete, mint a hangulatom. 

Nemet mondani volt a legnehezebb dolog az utóbbi időkben. 

02:39 Nem tudom abbahagyni a sírást. Gyűlölöm magam, és ezt az egészet.

Egy jó barátom szintén eléggé lent van most, és megbeszéltük, hogy júliusban kiruccanunk egy hosszú hétvégére. Találtam is tökéletes, csodálatos helyet. Jó ideje ez volt az első dolog, ami lelkesedéssel és várakozással töltött el. Lefoglaltam, erre kiderült, hogy Parádtól egy köpésre van, és…

Bánatomban megint levágtam a hajam, mint januárban. 

"Aktív: Épp most" Egyszerre egy helyen virtuálisan. Ki akarom nyújtani a kezem, átvitt és minden értelemben, de nem tudom megérinteni. A semmit markolnám. Nincs már itt. Nekem nincs.  Kurvára fáj.