Porcelány Hintaországa

2019\02\14

Egy hónapja ezen a napon azt hittem, hogy ott a kőkerítésnél kinyomtuk mérges gennyként a keserűséget és dühöt, és végre meggyógyulhatunk. Én tényleg ezt hittem, és így éreztem, hogy erre is haladunk. Megcsókolt hazafelé a felhők fölött, és boldog voltam. Tudom, ez sem jelentett semmit. De akkoris.…

More:

2019\02\14

Ahw. Írni akartam neki, de teljesen idióta lennék. Ő sosem vetemedne ilyesmire. Főleg az utolsó mondatai után. Pedig ezt mondtam.. Apró kis tettek mennyi mindenen változtattak volna. :( Úgy vágytam volna kis romantikára, meglepetésre, törődésre és kedvességre. Bárcsak lenne benne kártya az ő…

More:

2019\02\13

Nem akarom, hogy más hozzám érjen. Nem akarom, hogy más akarjon. Nem akarom, hogy más elhívjon bárhová. Hagyjanak már békén :( Nekem ez nem segít, nem tölti fel az önbizalmam, nem pezsgek ettől, hanem egyre szarabbul érzem magam. Neki akarok tetszeni, neki akarok kelleni, azt akarom, hogy ő érjen…

More:

2019\02\13

Újabb álom. Nyöszöröghettem is, mert könnyes arccal, őrülten zakatoló szívvel arra keltem, hogy a macska az arcomhoz simítja a kis selymes fejét, és dorombolva ül őrt fölöttem. Magamhoz térve megsimogattam, és azonnal hozzámbújt, mintha tudná és érezné, és vigasztalni akarna. 

More:

2019\02\12

A sorozatomban egy percen belül kétszer hangzott el az "irreleváns" szó. Egyszerűen összerándult a gyomrom a rámzuhanó emlékek súlyától. Mennyi közös meccsnézés, vicces gúnyolódás, nevetés és parodizálás.. Soha többé nem lesz ilyen. Nem tudom egyszerűen elfogadni.

More:

süti beállítások módosítása