Prágai tüntetés cikkeivel van tele a Facebook. Az arcomba tolják a képeket az utcáról, amit annyiszor jártunk meg fel s alá. Imádtam. Nem elég nehéz enélkül is, a fájó emlékek belém marása nélkül. Nem bírom.. :(

Úristen, ezek az álmok. Néha még magam is meglepem, hogy mennyi minden lappang bennem. 

Akarok egy időgépet. Csak hadd érezzem újra.. :( 

Azért az olyan megindító érzés, amikor rohannék a Kölyökért, hogy tudjak LoLozni még a korai lefekvés előtt, de megállít a tanárnő, és 20 percig beszélünk, aztán majdnem könnyek között indulok haza. 
Ott volt a felsős kémiatanár is a mi tanárunkkal, és egyszerűen elképedve mondták, hogy Marci mennyire elképesztően okos, és milyen zseniális agya van, hogy rajzolgatás közben is fél füllel figyel a felsősök tananyagára, is simán megoldja a feladatokat, amiket még ők sem tudnak. Mindenképpen vigyem szakkörre, meg matekversenyre, vagy egyszerűen reál tagozatos iskolába, noha nem csak ezekben nagyon tehetséges. Hogy mennyire legyek rá büszke, és szeretnének gratulálni, és semmiképpen ne hagyjuk veszni. 
És már ahogy ezt írom is érzem, hogy könnyezik be a szemem. Annyira fel tud bosszantani a kis kelekótyaságaival, de egyre több tanár üzeni vagy mondja ezt személyesen, és csak remélem, hogy megmarad neki ez a lendület, és sokkal többre viszi nálam, és sokkal jobb élete lehet. 

Ez ma ilyen hangüzizgetős, egy órát telefonálós nap volt.

"Olyan ez a hangüzenet, mint Professzor Thalhammer audiokommentárja a Bolygónk a föld alatt."

Bár nekem lenne annyira könnyű és egyszerű. Bár ne fájna ennyire. Annyira nehéz. Olyan fáradt vagyok, és félek. 

Egy jó Godzilla mozi mindig jó így vasárnap, amikor a lelked nem áll készen semmi mélységre, csak elevickélnél. Hátulütője, hogy szabadonengedték azt a vergődő és nagyon creepy lufiembert, amitől a hideg leldes.

"Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában... Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák: lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül - igazán holtak lennénk."

Semmi extra, de persze ezt is csak álmodtam. Bezzeg amiről kívántam, hogy bárcsak álom lenne, abból nem lehet felébredni jó ideje.