Az a másfél lépés távolság, ami lélekben ennél sokkal többnek tűnt..

A sután lefoglalt kezem. Az állandóan elfordított arcom, lesütött szemem. 

Annak az idegen nőnek a szavai a tervekről, ami annyira szíven ütött, hogy alig kaptam levegőt. 

A szégyenérzet. A kellemetlen ficergés, a vágy, hogy szabaduljak a groteszk szörnyként fojtogató érzéstől.

Undor, az irigység miatt.

Legyen már reggel, kezdődjön új nap, hogy ezeket magam mögött tudhassam!