Ez a borzalmas rémálom.. Hiába riadtam fel állandóan, nem maradt abba, ha visszaszenderedtem folytatódott. Az eleje nyomasztó és furcsa volt, aztán elfajult és eldurvult. Őrült suttogás, félelem, a biztonságérzet teljes hiánya. Mindenki elveszítette önmagát körülöttem, én is éreztem, hogy egyre kevésbé vagyok önmagam. Valami üldözött és felemésztett minket. Megpróbáltunk menekülni, de az a valami mindenhol ott volt. Őt is elveszítettem álmomban újra..

Itt sírok a sötétben, ölelem magamhoz a macskát, de ez nem segít. Zs-t akarom! Annyira szükségem lenne rá. Oda akarok kuckózni a testmelegébe és megnyugodni. Gondoskodón takargatna be, ahogy mindig, és szorítana magához.. De őt nem érdekli. Még örülne is, ha felemésztene valami izé, és nem hallana felőlem, amitől tuti azonnal ilyen a feje: -.-'