- Játszanék végre valamivel rendesen. Átjöhetnél nézni :) Olyan boldogan ébredtem fel bazmeg, komolyan azt hittem, hogy megtörtént! Percekig tartott, mire magamhoz tértem teljesen. Az elmúlt hetek legboldogabb pár perce volt. Most meg itt sírok a sötétben, hogy meg sem történt. 

Elaludt... Ott voltunk vele, beszéltünk hozzá, simogattuk. Ez mindig annyira nehéz. :( Az az ölelés.. Annyira nagyon kellene.. És annyira megnyugtatna, ha birizgathatnám az ujján azt a bigyót, amit mindig. Szükségem van arra a kézre, az érintésére.. :(

Irány az állatorvos, és kezdődik a műtét. Annyira aggódom, hogy mi lesz az édes kis szívével. Ha az én macskámat kéne vinni pokol lenne, de így is szörnyű. Ahogy itt ülni is, ahol együtt táncoltunk. Bagirát is együtt simogattuk. És most el sem tudom neki mesélni. Bár itt lenne, és fogná a kezem..…

El is fogyott. Ahányszor beszélünk, utána könnyebb. Még akkor is, ha egyetlen pozitív, vagy kedves szava sincsen az emailekben. Akkor is ő az, és ott van, és velem beszél. Rám koncentrál. Ő van, és én. Endiween. :(Kitartott egy kicsit ez a hatás, aztán szépen visszaólálkodott a vasmarokkal szorító…

Juhúú, elvileg már él is az utazási pontgyűjtős kártyám *.*

Aj. Álmomban utaztunk, és egy olyan helyet akartunk emlékezetből megtalálni kocsival, ahol már voltunk, évekkel ezelőtt. Olyan igazi jövőképnek tűnt. Vicces volt, és a francba, imádtam az egészet! :( Nem az a rideg, unott vagy szomorú utazás volt, hanem olyan, mint az első. Parádés Parádos volt!…

Bárcsak ő is úgy vágyna egy megnyugtató, olyan igazi energiaáramoltató ölelésre tőlem, mint én tőle. Borzalmas lett végül ez a nap. Úgy visszatekerném az időt, hogy hirtelen itt teremjen, beszélhessünk róla, hogy megvigasztalhasson. Hogy számítson neki. Hogy itt legyen nekem.

És kezdődik. Jönnek a virágcsokrok. És itt tobzódik mindenki boldog és meglepett arccal. Én inkább olvasok..Aj. Olvasás közben is az írásra gondolok. Ez a könyv dolog olyan, mint a terhesség, csak nem néhány hónapig tart. Évek óta hordom ki, és nem tudni, mikor születik meg. Ott van bennem, néha…

Tudom, mindenki utálja a Valentin napot, divat lett hányni tőle. De nekem sosem volt olyan igazi szép és boldog, mindig elcsesződött valami akkora, így számomra ez mindig egy nagy vágyam maradt. Idénre reméltem, hogy ha tervezek valamit, akkor talán végre! Annyira szerettem volna, ha... Nem tudom.…

Annyira boldogtalan vagyok. Annyira fájok. Annyira hiányzol.Annyira jó lenne látni. Hallani. Érezni. Annyira szeretlek. Semmit nem csinálok fél gőzzel...