Idén nem akar sikerülni, hogy igazán jó dinnyét vegyek. De a béna dinnyét is olyan lelkesedéssel és boldogsággal bírom enni, hogy ahh :)

Annyira jó, mikor 2-kor végzek, füllhallgató be, és irány a park. Az agyam filmként vetít elém mindenfélét séta közben. Ilyenkor jönnek a legjobb ötletek az íráshoz, magvas gondolatok, vagy öntenek legkönnyebben formát a vágyaim - mint a tegnapi utazós. 

Táncos lépteim visznek mind előre, míg a lelkem leginkább szárnyal. 

I'll build a city that dreams for two
And if you lose yourself
I will find you

Tudod, hogy mire vágyom? (Igen, azon kívül.. :D). Egy reggel random úticélt választani, felpattanni egy vonatra, felfedezni a várost, enni, nevetni, kipróbálni, megismerni. Egy napot, ami csak a miénk, szabályok, és minden bemagyarázott szar nélkül. Csak kiélvezni. Csak lenni egy ismeretlen helyen ketten.

Álmaimban szépen lassan kibontakozik egy világ, egy élet, amilyenre vágyom. Régi korok eszméi alapján felfedezünk, építünk és jobbá teszünk. Van bátorságunk és elszántságunk. Olyan élményekben van részünk, amikről nem fair csupán álmodni. 

Bárcsak...

Francba.

Instán még mindig nagy népszerűségnek örvendek valamiért a (többnyire orosz) leszbikusok körében. Kitart a varázserőm x'D Ráadásul gyakran zavarbaejtőbbeket írnak, mint a pasik. 

Vízpermetet érzek az arcomon, szél matat a hajammal. Érzem, ahogy kellemes súllyal borul rám a mögöttünk álló fantasztikus nap, az élményektől zsong a fejem. Lehunyt szemmel is érzem, hogy ott van mellettem, hozzám sem kell érnie ehhez. 
Annyira boldognak érzem magam, mégis ott motoszkál a gondolat, hogy valami vár rám, mágnesként vonz magához, mennünk kell. 
Kinyitom a szemem, és meg sem kell mozdulnom, mert Ő végre a kezemért nyúl. Hatalmas mosoly terül szét az arcomon, és gyermeki lelkesedéssel szorítom meg, és bújok a karjához egy pillanatra.

Kicsiny utcák, minden ablakban virág, a macskaköveken selymes, finom por, a lábujjainkra telepedik. Keringünk, látszólag céltalanul, de úgy megyek, mint egy szimatot fogott vadászkutya. Minden idegszálammal figyelek, szinte izzik a bőröm az izgatottságtól. 
Tudom, hogy ott van valahol. Hogy mi, arról sejtelmem sincs, csak azt tudom, hogy KELL. Ő nem kérdez, még egy hülye poént sem dob be, érzi, hogy ez most fontos. 

Aztán felrémlik egy furcsa gondolat. Félszegen felpillantok rá, a mosolyára, csillogó szemére, a szakállára, amin átsejlik a lenyugvó Nap fénye, aztán összekulcsolódott ujjainkra. 
Talán nem is a cél a lényeg, hanem az, ahogyan eljutunk odáig.

¤¤¤

Ébredés után még sokáig dédelgettem ezt a hangulatot, laposakat pislogva a plafon felé. Kezemben volt a telefon, hogy írjak valamit, de aztán inkább hagytam, hogy kicsússzon az ujjaim közül.

A pakliban az én lapjaimból nem sok van. Pedig elég jó lapok, csak már a Nap- és sószítta papíron alig látszanak a minták. 

Az a másfél lépés távolság, ami lélekben ennél sokkal többnek tűnt..

A sután lefoglalt kezem. Az állandóan elfordított arcom, lesütött szemem. 

Annak az idegen nőnek a szavai a tervekről, ami annyira szíven ütött, hogy alig kaptam levegőt. 

A szégyenérzet. A kellemetlen ficergés, a vágy, hogy szabaduljak a groteszk szörnyként fojtogató érzéstől.

Undor, az irigység miatt.

Legyen már reggel, kezdődjön új nap, hogy ezeket magam mögött tudhassam!

Mindig finomabb az a szendvics, amit más csinál neked. A közös bevásárlós projekt után gyártott szendója kimondottan isteni.

Sugar!-ből hozott vidító sütijeink is vannak. 

Mégis ordítva tudnék most zokogni... 

Úristen.. Ez az életem, ahogy próbálom lehetőségeimhez mérten olyan csodálatossá tenni, mint egy Disney mese :D