Random instagram rajongó:
"- Szia gyönyörű! Szoktál álmodni?"
Nem. És te szoktál pislogni? Termelődik a nyálad? Vannak gondolataid? Kiégek! :D
Úgy csinálnék valamit. Elmennék egy hétvégére valakivel valahova. Valahova, ahol még nem jártam. Nem messzire, semmi extra. Csak el innen egy kicsit. Pihizni, táncos léptekkel sétálni, vidáman nézelődni. Úgy terveznék, olyan jó lenne várni valami jót. Olyan érzés, mintha helybenfutnék lelkileg, miközben honvágy-szerű érzés gyötör, és tele vagyok élettel és energiával, vággyal és tűzzel, és AHHH. Kell egy kis öröm, boldogság, izgalom, pezsgés, élmény, emlék, feltöltődés. Szükségem van rá.
Hát így.
Bármilyen reménytelenül is állnak a dolgok mostanában, én akkor is álmodoztam arról a napról..
Az a felindultság, félelem. Az a megfoghatatlan öröm, amitől elszorul a torkod, a levegő reszketve tör fel a mellkasodból, mintha a nevetés rázna, és a szád elé kell kapnod a kezed. De azt a mosolyt úgysem tudod sehogy sem elrejteni.
Ahogy egyszer írtam, olyan, mint a hullámvasúton.
Gyerekkoromból rémlik, milyen volt, amikor először felültem a hullámvasútra. Soha azelőtt nem éltem át ilyesmit. Elképesztő volt.
Nem is az, amikor nekilódul.. Hanem előtte. Amíg ismeretlen a suhanás, nem tudod, mire számíthatsz, csak szinte függőlegesen halad a szerelvény veled fölfelé, idegtépően lassan, egyenesen az ég felé, elakad a lélegzeted, és nem látod, mi van előtted, mögötted, vagy alattad, de tudod, hogy már csak pillanatok választanak el.. Valamitől. Tudod, hogy valami történni fog, egyszerűen megtörténik, de fogalmad sincs, milyen lesz, de már nincs visszaút.
Izgalom, rémület, izgatottság, az Ismeretlen bizsergető érzése, ami teljesen beborít, minden gondolatodat kitölti, majd túlnő rajtad. Mintha egy tetőtől-talpig folyamatos nyomás alatt tartott idegvégződés volnál. Semmi mást nem tudsz akkor és ott, csak azt, hogy AKAROD.
A hajam lágy, vöröslő hullámokban. A ruhám törtfehér, és egyszerűen tökéletes. A boldogságtól ragyogó arcomat szinte fel sem ismerem a tükörben, mielőtt indulok. Lehet ilyen is?!
Ő pedig rám vár, felém nyújtja a kezét csillogó szemekkel, sejtelmes mosollyal.
De ebben az álomban apa sétál mellettem, ő kísér az oltárhoz. Nem engedi, hogy elessek életem legszebb napján. Végre úgy vigyáz rám, ahogy egész életemben kellett volna. Mikor a kezem a felém nyújtott kéz felé emeli, talán odamorog neki valami apai fenyítést, hogy vigyázzon a kislányára, és mi próbálunk nem hangosan felnevetni..
De ez nem fog megtörténni. Egy olyan világban és életben kell léteznem, ahol nincsenek csodák. És nem lesz apa sem. Az álmaimból soha nem lesz semmi, csak egy marék szemét. Mint egy gombóccá gyűrt régi, megsárgult és foszladozó papírlap, amin már azt sem látni, mi volt eredetileg ráírva.
Mocskos délután. Imádom.
"Ha elküldöd, akkor úgy viselkedek, ahogy csak szeretnéd. És úgy d.... meg, ahogy akarod."
- Ígértél valamit..
- Meglesz ;)
- Itt vagy, Pöttöm?
- Itt.
- Ha otthon vagy, menj ki egy pillanatra a ház elé, ott oldalt vár téged valami.
- Jaj, most szívatsz?! Épp tornázom!
- Csak szaladj ki, és szaladj vissza!
Hozott nekem egy napraforgót ^^ Aztán persze mikor tétováztam, leparkolt nem messze. Mikor odasétáltam, lehajoltam az ablakhoz, és nevetve mondtam a tarifát, ő meg mosolygó kék szemekkel szállt ki.
Annyira furcsa és szerencsétlen volt az egész helyzet. Még akkor is, mikor megölelt, és aztán már hajolt volna, hogy megcsókoljon. Nem engedtem, mert nem éreztem helyesnek.
De én annyira nagyon szeretem a napraforgókat.. :)
A pokoli este és éjszaka után egy epres-banános smoothie kész mennyei manna megviselt szervezetemnek, na meg az ízlelőbimbóimnak.