Hogy lehetne ebből elég? Még akarok. Még, és sokat. :(
Az a lakás, ahova annyi emlék köt. A konyha, ahol bolognait főztünk. A szoba, ahol először tudatosult bennem, hogy szeretem. Tavaly nyáron megannyi Henrys, és gta kaland. A fürdő, ahol számtalanszor készültem a tükör előtt.
Most láttam mindent utoljára. Nem jövök többé fel ezeken a lépcsőkön. Nem csókol meg többé az ajtóban. Nem leszek itt többé boldog.
Azt hittem nemet mondani nehéz. De itthagyni őt sokkal nehezebb. Szorosan ölelt, arcát a nyakamhoz fúrta. Józanul azt mondaná úgyis, hogy csak megszokás. Nem jelent semmit.
Bárcsak én ittam volna. Így csak én fogok emlékezni minden érintésre, minden szóra.
- Mit szeretnél? Mondd, és megteszem.
- Maradj, és vegyél el..
- Tudod, hogy...
Igen. Tudom. De azt nem tudom, hogy fogom ezt kibírni.
Tavaly ezen a napon kezdődött, és ma... Bár visszatekerhetném az időt.
Miért ő? Miért kötődöm ennyire valakihez, aki hozzám ennyire nem? Miért érzem még most is, minden után, hogy igenis összetartozunk?
"Kellesz. Hiszed vagy sem. Nem akarok mást, csak téged :( Hiányzol... Veled akarok lenni. Nem, nem csak ma. Szeretek veled lenni"
És közben tudom, hogy sajnos ezek nem azt jelentik, amit jelenteniük kellene. Nincs mögöttük semmi. Ebből számomra nem lesz happy end. Sosem fog rájönni, hogy az elcseszett dolgokat helyre lehetne hozni, és sosem fogja azt érezni, hogy helyre is akarja. Hiába írja, nem akar engem, és nem én kellek neki.
Elmegy. Itt fog hagyni, ezzel a pokoli érzéssel egyedül.
"A tőled kapott fekete pólóban megyek azért ma tiszteletem jeléül"
Pont olyan fekete, mint a hangulatom.
Egy jó barátom szintén eléggé lent van most, és megbeszéltük, hogy júliusban kiruccanunk egy hosszú hétvégére. Találtam is tökéletes, csodálatos helyet. Jó ideje ez volt az első dolog, ami lelkesedéssel és várakozással töltött el. Lefoglaltam, erre kiderült, hogy Parádtól egy köpésre van, és folyamatosan dobálja az azzal kapcsolatos infót, meg oda szóló kuponokat. :(
Így viszont változott a terv, és egy majdnemolyanjó helyre megyünk, távol onnan :D
"Aktív: Épp most"
Egyszerre egy helyen virtuálisan. Ki akarom nyújtani a kezem, átvitt és minden értelemben, de nem tudom megérinteni. A semmit markolnám. Nincs már itt. Nekem nincs.
Kurvára fáj.
Na, véget ér az autista tábor Missz Alkalmatlannal! Ezt meg kell ünnepelni! KitKat McFlurry-t a fedélzetre ^^