A 6-os út. Semmi sem változott. Útközben a zenét hallgatva ugyanazt a játékot játszottam. Elképzeltem, ahogy átvágtatok Kelta hátán a napraforgó mezőkön, az árvalányhaj tengereken. 

Tudom, mindig én akarok mindent egyedül megoldani, és végigcsinálni. De bár ne kellene. 

¤¤¤

Az én nagy, erős és kemény apám. Mindig olyan magasnak tűnt. A keze hatalmasnak, amit sosem fogtam meg, mindig csak a mutatóujját markoltam kiskoromban az apró mancsommal.
Most olyan kicsinek és törékenynek tűnt a formátlanul gyűrődő takaró alatt, és a keze, amit életemben először megfogtam olyan gyengének.
Vártam, hogy kinyissa a szemét, és tegyen valami pikírt megjegyzést, ami után önmagával elégedetten tudna jóízűt mulatni. De csak feküdt ott, a gép lélegeztette, én pedig alig láttam a remegő könnyeimen át. Nehéz volt bármit is mondani.

- Ahogy te mondanád, "szedd össze magad, fiam!"...

Amikor kijöttünk, a húgomat átölelte a párja.. Én meg csak álltam ott, a könnyeimet nyelve, nyugtalanul, a fájdalom súlyával a mellkasomon. Nincs ez így jól.

- Miért nem foglalkozol komolyabban az írással? :)
...
- Majd egyszer.. Lesz miről írni ^^
- Endiween, a never ending story XD

Kicsit feltöltött, hogy készen álljak a mai délutánra. Már ha erre készen lehet állni, hogy a kórházi ágyon lásd esetlenül valamelyik családtagod. 

Búcsú után ellenkező irányba indultunk, nem úgy, ahogy régen.

- Megfordultál :P
- Te is ^_^
- Jó, de te is!

:)

Nem tudom, hogy mi a rosszabb...

Végignézni, hogy a Csimama, akinek erejét mindig csodáltam, és a mélységes szereteten kívül példaképemnek tartottam, végül elfogyott. A már sokszor legyőzött betegsége végül felemésztette. Nem ismerte meg a többieket, csak engem a fiain kívül, és azt hitte, hogy tinédzser vagyok. Simogattam a kezét a kórházban, belülről nyelve a könnyeim, miközben a haját mostam. Harcolt végig, de veszített.

Vagy tudni, hogy mi történik az apámmal. Vele, akit imádtam, de elhagyott, nem kellettem neki, ami életem legnagyobb kudarca volt, ami minden kapcsolatomra tudat alatt kihatott. Új családja lett. És én nem vagyok ott, mert sok-sok éve őket választotta, noha nem kellett volna választania. És ő feladta a harcot. Elcseszte. Mindent elcsesztett!

És már nem hiszek a csodákban én sem..

- Láttam a kérdőjelet a fejed fölött, és felvettem a küldetést.. :)

Alaposan, maradéktalanul teljesítette, az már biztos, mmm ^^